A Madách-kastélyt 2003. január 1-jén vette át A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Kékkői Játék- és Bábmúzeumtól, s azóta a múzeum kihelyezett részlegeként működik.

A kastély és a Madách család történetével több irodalomtörténész, kutató foglalkozott, elsők között Latkóczy Mihály, a Losonci Magyar Királyi Állami Gimnázium tanára, aki először látogatta meg a Madách-kastélyt Madách Imre halála után, s kapott lehetőséget a kutatásra a család levéltárában. Kutatásainak eredményét a Madách Imre őseiről c. tanulmányában tette közzé 1901-ben. Palágyi Menyhért 1890. nyarán (augusztus 21-én) látogatott el a Madách-kastélyba, s a még meglévő családi levéltárban kutathatta egyrészt a Madách-családfát, s mélyülhetett bele a Madách Imre irodalmi hagyatékát alkotó fennmaradt kéziratokba, jegyzetekbe. Vizsgálódásait a Madách Imre élete és költészete képekkel c. könyvében tette közzé. (Budapest, Az Athenaeum Irod. És Nyomdai R.T. kiadása, 1900.)

Kerényi Ferenc, kétszeres Madách-díjas irodalomtörténész, aki többek között Madách életével és munkásságával is foglalkozott, múzeumunk felkérésére 2004-től kapcsolódott be abba az előkészítő munkába, amely egyrészt a kastély történetét próbálta pontosítani új kutatási eredmények alapján, másrészt a már meglévő forrásmunkák pontosításával igyekezett segíteni a kastély helyreállítási tervdokumentációjának előkészítését. Kerényi Ferenc saját kutatásait, valamint a korábbi kutatók forrásmunkáit ellenőrizve és felhasználva foglalta össze a Madách-kastély történetét a Madách Imréről írt könyvében. 1

A kastély történetének feldolgozását többek közt ez az irodalomtörténeti anyag, valamint Latkóczy megállapításai és Palágyi Menyhért értékes feljegyzései is segítették. A Madách-kastély történetének, főleg az 1945 utáni történések felkutatásában segítségemre volt Veselovská Dana, a sztregovai múzeum dokumentátora és Helena Ferencová, a sztregovai kastély egykori munkatársa, aki jelenleg a Kékkői Báb- és Játékmúzeum igazgatónője, akiknek ezúton szeretném megköszönni segítségüket. A kastély történetének összefoglalása a Madách család történetét is érinti, természetesen, a teljességre való törekvés nélkül.

„A Madách család a legősibb magyar famíliák egyike” − írja Kerényi Ferenc, s hogy ez így igaz, erre éppen a Madách Imre által összeállított családfa a bizonyíték, amely Nagy Iván : Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal című munkájában jelent meg. Az ott megjelent adatok alapján a család élén az 1223 és 1250 között említett Radon comes állt.

Zolnay László még egy nemzedékkel tudta visszavezetni a család eredetét, írja Kerényi, s így ezen állítás alapján a Kürtösi Nyárádot tekinthetjük az első felmenőnek, s ekkor bukkan elő a Madách családnév is . „ A család középkori felemelkedésének és hatalmának méltó jelképe az alsósztregovai birtokközpont várkastélya” – írja a továbbiakban Kerényi, amely már 1430-ban rezidenciájuk volt, s ettől az időtől (XV. század közepe) használta a család a sztregovai és a kelecsényi előnevet.

A török időkben a török portyázók a sztregovai kastélyt is feldúlták és a község 1594-ig a szécsényi szandzsákhoz tartozott. A család felmenői közül Madách Péter 1585-ben tért vissza a török fogságból és sógora, Rimay János hatására áttért a lutheránus hitre.

A költő dédapja, Madách János (Madách Péter unokája, apja: Gáspár) szinte mindent feláldozott a hitéletért. Miután a családot sem kerülték ki a birtokviszályok és Madách János szeretett egyházától sem tudott semmit megtagadni, hiszen köréje csoportosultak vallási sérelmeikkel a protestánsok, így az ősi javak egymás után zálogba vándoroltak, legnagyobb részük „a beházasodott trebosztói Révayak kezére került” – írja Latkóczy (Alsósztregova nagy része is 1604 óta a Révay család kezén volt zálogbirtok gyanánt).

Ám a családi vagyont Madách János első felesége halála után a hozományrész kiadása is károsította, amellett, hogy az 1758-as tűzvész elpusztította Sztregovát.

Madách János nem tudott magán segíteni, de azzal családján sem segített, hogy az 1768. május 17-én bekövetkezett halála után a még megmaradt vagyonát is az evangélikus egyházra hagyta , s így kilencéves fiát és özvegyét lehetetlen helyzetbe sodorta. Ez volt az oka, hogy a családtagok eltűntek Sztregováról − a nem messzire fekvő Kisfalu egyik zsellérházába költöztek −, s tulajdonképpen innen kezdődött a család újbóĺi felemelkedése.

Az ifjú Madách Sándor az 1780-ban megkapott ügyvédi diplomájával és az 1778-ban feleségül vett nem nemes származású Rusz Annával megkezdte harcát a család felemelkedéséért.

Nehéz, ám tudatos munkával, a régi vármegyei kapcsolatok helyreállítása révén , ez 1784-ben el is kezdődött azzal, hogy megkezdte a romos, régi kastély felújítását, amely 1799-ig tartott, ám 1786-ban már hivatalosan is sztregovai lakos.

Karrierje építése és kapcsolatai révén megadatott neki, hogy 1809-ben visszaválthassa az 1604 óta zálogban lévő sztregovai és kisfalui birtokokat, beleértve a Révayak emelte sztregovai „új” kastélyt, a mai múzeum barokk épületét, melynek felújítása és klasszicista átépítése 1811-re befejeződött, amikor id. Madách Imre és ifjú neje, Majthényi Anna, a költő édesanyja, az 1810-ben kötött házasságuk után egy évvel ideköltözhettek.

(Majthényi Annával újabb hozománybirtokok kerültek a családba, többek között a Nógrád megyei Csesztve is, így a családi birtok tovább gyarapodott.)

Ebben a kastélyban született 1823. január 21-én Madách Imre, itt írta meg híres művét, Az ember tragédiáját, ide tért vissza Csesztvéről válása után, s itt is halt meg. A kastély parkjában álló síremlék alatt alussza örök álmát.

Édesapja halála után , 1872. január 2-án, a nagykorúvá lett Madách Aladár, a költő fia veszi át a családi birtok kezelését.

Egy 1887-es bejegyzés alapján a Madách-kastély (házszáma 63), tulajdonosa Madách Aladár. Élete végéig (1908. július 23.) itt él feleségével, Fekete Máriával, s ahogy Palágyi Menyhért 1890 nyarán tett látogatása alkalmával jellemzi: „Mintha a sors jóvá akarná tenni, mit a költő ellen vétett, hát fiát árasztja el a családias érzés minden üdvével. Mert olyan asszonyt rendelt ide a gondviselés, kinek szíve jóság, kedélye költészet, elméje játszi, édes napsugár.”

1908-ban, Madách Aladár halála után lánya, Madách Flóra lett a kastély tulajdonosa, aki itt élt családjával – az első házasságából származó két gyermekével, második férjével, Lázár Pállal és közös gyermekükkel egészen a családi vagyon elvesztéséig.

Az épület és felbecsülhetetlen értékű berendezésének kálváriája már az 1930-as évek elején elkezdődött, mikor Madách Flóra és férje, dr. Lázár Pál úgy eladósodtak, hogy „az adósságok, kamatok és költségek együttvéve jóval, talán kétszeresen meghaladják a birtok értékét... nem marad más hátra mint az árverés”, − írta Giller János ügyvéd Horánszky Lajosnak 1937-ben. (Mindketten a Madách-síremlék létrehozásában működtek közre.)

De lássuk az előzményeket.

Már a losonci levéltár anyagában talált 1924. 10. 6-án Alsósztregován kelt adásvételi szerződés, melyet a prágai Állami Földhivatal 2 72837/25-I/4- es számú rendelete is jóváhagy, érzékelteti a család anyagi helyzetét, hiszen e szerződés szerint Madách Flóra több parcellát is kénytelen eladni a családi vagyonrészből.

További eladásokra 1932-ben kerül sor, majd 1936-ban a birtokot felosztják az alsósztregovai lakosok közt. Hiába a sok próbálkozás az anyagi gondok enyhítésére, minden jel arra utalt, hogy a hitelező szlovákiai nagybank a megmaradt ingatlanokat előbb-utóbb árvereztetni fogja.

1938. március 2-án vége szakad a család alsósztregovai birtoklásának. Megtörténik a birtok elárverezése, s a kastély a pozsonyi székhelyű Brázda Mezőgazdasági Részvénytársaság tulajdonába kerül. 3 A tulajdonjog az 5480/1938-as szám alatt került bejegyzésre a Kékkői Járási Hivatalban.

1943. január 4-én a kormány által Alsósztregovára kirendelt kormánybiztos visszavásárolja a Madách-kastélyt és a körülötte lévő park egy részét a község részére postahivatal, három osztályos elemi iskola, jegyzői hivatal létesítésére, s az üresen maradt részt pedig szolgálati lakások gyanánt tervezték kihasználni.

A második világháború és annak következményei megpecsételték a sztregovai kastély sorsát is, bár sok hasonló emlékhelyhez képest még viszonylag szerencsésen alakult a története.

A nagymúltú épületből 1945 után szinte minden eltűnt. A lépcsős főbejáratot szétszedték, kovácsoltvas korlátját az ócskavastelepre szállították. Az ablakokat kiverték, az eredeti ablakkereteket és ajtókat is tönkretették. A díszes intarziás parkettát is fölszedték. A kastélyt övező angolparkban is sok fát kivágtak.

A háború után, 1949-ben, a kastélyban nyolcosztályos középiskola 4 kapott helyet, amely 24 km-es körzetben a környékbeli települések igényeit is kielégítette. 1955-ben ugyanez az iskola kéri a Kékkői Járási Nemzeti Bizottság Tanácsa Iskolaügyi Szakosztályát, hogy biztosítson anyagi fedezetet az épület teljes tatarozására, továbbá a park bekerítésére és a síremlék felújítására. Még egy Madách-emlékszoba kialakítása is szóba kerül, végül csak az épület kétharmadának felújítására került pénz, a többi csak terv maradt.

1955-ben Zoltán Batel, a kastélyban működő iskola tanítója így nyilatkozott A Hét c. lap riporterének, Balázs Bélának: „A szoba, ahol Madách Imre élt és nagy művét megírta, jelenleg lomtár, de idővel itt múzeumot rendezek be. Szeretném megszerezni a Tragédia eddigi kiadásait, Madáchnak és családjának fényképeit, valamint a költőről és művéről szóló újságcikkeket.”

Sajnos nem sikerült valóra váltania tervét, mert közben áthelyezték, de legalább az addig megmentett és összegyűjtött anyagot átadta a később létesülő Madách-múzeum képviselőinek.

Közben a kastély termeit tanítói lakásként, raktárhelyiségekként, óvodai és iskolai osztályokként használták. A község fejlesztési tervében szerepel a kastély mellett egy új alapiskola felépítése is, melyet egy 1959-es jegyzőkönyv tartalmaz. Bár a terv nem arat osztatlan sikert, a történelmi miliőt abszolút figyelmen kívül hagyva a kastélyhoz tartozó park északi oldalán mégis felépül az iskola, melyet 1961. november 1-jén adnak át. Annak ellenére, hogy 1963. november 9-én a kastélyt műemlékké nyilvánítják, a kastélyhoz tartozó park déli részen 1976-ban egy egyemeletes, négy lakásegységből álló tanítólakásokat adnak át.

1963-ban a község az akkori Losonci Járási Nemzeti Bizottság tervezési osztályának a község tanácsa döntését fogalmazza meg, amikor is a község hétéves fejlesztési tervének 5. pontjában a kastély teljes felújítását kéri körzeti egészségügyi központ kialakítása céljából, 1970-es határidővel.

Az 1964. március 12-én a község a Losonci Járási Nemzeti Bizottsághoz fordul azzal a kéréssel, hogy a hiányzó szolgáltatások is a kastélyban kaphassanak helyet.

Az 1964-es évben, Madách Imre halálának századik évfordulója azonban fordulatot jelentett, s a kor internacionalista szelleme radikálisan megváltoztatta a község fejlesztési tervét, mert az UNESCO, sőt a Béke Világtanács is megünneplésre javasolta a költő halálának 100. évfordulóját, s az emberiség „jelentős évfordulói” közé sorolta, s a szomszédos Magyar Népköztársaság rangos képviselői ez alkalomból közös megemlékezésre invitálták szomszédaikat .

Ezt követően már a Szlovák Nemzeti Tanács is fontosnak tartotta, hogy a csehszlovák szocialista kultúrpolitika szellemében megemlékezzenek a Tragédia Alsósztregován született szerzőjéről, a már nemzetközileg is számon tartott évforduló kapcsán, annál is inkább, mert ez részét képezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kulturális egyezményének. Az aláírt dokumentum a következő intézményeket bízta meg a centenárium megszervezésével: Szlovák Nemzeti Tanács, Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság, Losonci Járási Nemzeti Bizottság Iskolaügyi és Kulturális Szakosztálya, Helyi Nemzeti Bizottság Alsósztregova, a Szlovák Írószövetség, Csemadok KB, Békevédők Szlovákiai Bizottsága és természetesen mindez a pártszervek irányítása alatt.

A kastély még mindig nagyon rossz állapotban volt. Az idő rövidsége miatt csak 3 helyiség helyreállítását tervezték, s egy emlékszoba kialakítását. De a munka 1964 tavaszán még nem kezdődött meg.

Ekkor lépett színre Balassa Géza, az elkötelezett műemlékvédő, a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Központ munkatársa, aki javaslatot tett a kultúrműsor és a sír melletti megemlékezést kiegészítendő egy kiállítás megrendezésére is és kész forgatókönyvet tett le az asztalra.

Ezután az események felgyorsultak, a helyreállítási munkálatok 1964 nyarán megkezdődtek és másfél hónap alatt, néhány jelentéktelen helyiség kivételével, az egész kastély újjászületett. Az ünnepség előtti előkészítő munkálatokba az egész falu bekapcsolódott, segítettek a lakosok a terület- és parkrendezésnél és ki-ki a saját portája előtt is rendet rakott. A losonci iskolaügyi- és kulturális szakbizottság biztosította a költségeket a javítási munkákhoz. A korabeli berendezési tárgyak megvásárlására Balassa Géza intézkedései révén anyagilag a besztercebányai Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Központ is hozzájárult, valamint szakmai és tárgyi segítséggel egyes magyarországi intézmények és magánszemélyek is bekapcsolódtak. A kiállítás 6 teremben volt elhelyezve, s a költő életét és munkásságát mutatta be.

A Losonci Járási Nemzeti Bizottság Tanácsa 1964. szeptember 25-i ülése 61. számú határozata a kastély jövőjét is jóváhagyta. A határozat egy, a szlovák−magyar hagyományokat őrző és bemutató országos hatáskörű múzeum alapítását tűzte ki célul. Ez a terv azonban a közös történelmi múlt kétféle interpretálása miatt kútba esett.

A költő halálának 100. évfordulóján, 1964. október 5-én , sikeres volt a közös megemlékezés. Az ünnep előestéjén Losoncon tartottak díszünnepélyt, majd másnap Alsósztregován, neves szlovák és magyar vendégek közreműködésével, újságírók és a csehszlovák televízió jelenlétében, tartották meg az átadási ünnepséget, s nyitották meg a felújított kastélyban az új kiállítást. A költő sírjánál az emlékbeszédek után számtalan szervezet helyezte el a megemlékezés koszorúit.

Az emlékszoba a Madách Imre Irodalmi Múzeum elnevezést kapta és szervezésileg a Füleki Városi Múzeumhoz csatolták. Egy lektor felügyelte a kiállítást, s fogadta a látogatókat. A füleki Vármúzeumban talált feljegyzések alapján, a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság által jóvágyott 1965-os múzeumi munkaterv II. félévében szerepel az a feladat, hogy a múzeum munkatársai segítenek a Madách Irodalmi Múzeum berendezési tárgyai és dokumentumai felkutatásában és beszerzésében, s a múzeum kölcsönöz néhány tárgyat a kiállítás gazdagítása érdekében. Ez volt az első és egyedüli múzeumi intézmény a mai nagykürtösi járás területén. A füleki Városi Múzeum 1966-os jelentéseiben már nincs szó Sztregováról.

A kormány 1968-as területi átszervezésekor a Losonci, Zólyomi és Lévai járások peremtelepüléseiből alakították ki a Nagykürtösi járást, melynek alakuló ülésére 1968. július 31-én került sor Nagykürtösön. Ekkor kapta az alsósztregovai múzeum is új elnevezését. 1968. szeptember 1-jétől a továbbiakban mint Járási Irodalmi Múzeum működik Alsósztregován, a Nagykürtösi Járási Iskolai és Kulturális Szakosztály felügyelete alatt.

Az irodalmi múzeum tartalmi bővítése még ebben az évben megkezdődik a szklabonyai születésű Mikszáth Kálmán, a régió másik nagy írója tiszteletére készített kiállítással.

1968. szeptember 27-én a Járási Nemzeti Bizottság plénuma 10-es számú határozata alapján a múzeum elnevezése és tartalmi töltete is megváltozik, Járási Honismereti Múzeumra keresztelik azzal az indoklással, hogy a jövőben a járás gazdag irodalmi és kulturális hagyományaira kell építeni. Az épület ekkor még a múzeumi célok mellett egészségügyi feladatot is ellát: tanácsadó és rendelő is található benne kismamák és gyermekeik részére, amelyet a „járásiak” a jövőben szeretnének az épületben megszüntetni, egyrészt az épület állagának romlása, másrészt a múzeumi célkitűzések bővülése miatt is.

A múzeum tartalmi bővítésére kiváló alkalomnak ígérkezett az 1848-as forradalmi események 120. évfordulója, ami meghatározta és feladatul adta a múzeumnak a régió gazdag forradalmi tradícióinak, valamint híres egyéniségeinek bemutatását (Janko Kráľ, Ján Rotarides, A. H. Škultéty).

A tervekben a továbbiakban szerepelt még egy néprajzi és természettudományi gyűjtemény létrehozása is. Ehhez pedig helyre volt szükség. A múzeum irodalmi szerepe egyre zsugorodott, s az intézmény inkább a kiállítóhely szerepét töltötte be, évi 3000-4000 látogatóval, s egy lektorral.

A fenti megállapítások alátámasztása található az 1977. július 6-án a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa által jóváhagyott 148/1977-es számú határozatban, amely a múzeumok további fejlesztésének koncepcióját határozza meg az 1980−1985-os időszakra. Ebben szerepel az alsósztregovai kastély felújítása s az irodalomtörténeti rész mellett a honismereti és néprajzi rész kiépítése, melyet már az 1980-as évben szeretnének létrehozni és bemutatni. Időközben azonban meg kell kezdeni az épület felújítását is, s ennek okán a látogatók csak az épület meghatározott részeibe kaphattak bebocsátást. Az 1985−86-os évben a kiállításokat lebontják a kastély egyik tornyának beomlása miatt, egy-egy részüket iskoláknak ajándékozzák vagy ideiglenes műtárgyraktárakba kerülnek. Ez a bizonytalan időszak egészen 1991-ig tart, amikor is az 1730-ban épült kékkői barokk kastély helyiségei felszabadulnak. Az 1996. február 15-én kelt 349/1996-1 sz. kulturális minisztériumi rendelet alapján létrejön a Kékkői Báb- és Játékmúzeum, s az eddig felgyűjtött anyag, valamint az alsósztregovai kastélyban elhelyezett kiállítások is itt kapnak elhelyezést.

Az alsósztregovai kastélynak − mint a kékkői múzeum egyik kihelyezett részlegének − sorsa és hovatartozása gyakran változik az 1996−2002-es időszak alatt.

Az 1996-os évben megkezdődik a kulturális tárca utasítása alapján a kulturális intézmények centralizációja, s ezt követően a kulturális tárca 1996. június 28-án kiadott 2368/1996-1-es rendelete alapján az alsósztregovai kastélyt is besorolják a Senohrad-i Kulturális Központ intézményei közé „Senohradské múzeum” elnevezéssel. Alapítója és fenntartója a Besztercebányai Kerületi Hivatal lesz. Még meg sem tanulják új elnevezésüket, amikor is 1997-ben a Hont-Nógrádi Kulturális Központ Nagykürtösön új névvel látja el az intézményt: Hontiansko-novohradské múzeum bábkarských kultúr a hračiek. Ám ez sem tart sokáig, mert a Besztercebányai Kerületi Hivatal 1998. június 5-én hozott 98/03573-as rendelete alapján a múzeum ismét a Kékkői Báb- és Játékmúzeum Kékkői Vár elnevezést kapja vissza. Elnevezésén nem, viszont hovatartozásán lényegesen változtat a Szlovák Kulturális Minisztérium. 1998-ban, a kulturális tárca új decentralizálási (visszarendezési), a kulturális intézmények jogalanyiságát rendező folyamatában a kékkői múzeum 2002. július 1-jén a tárca 1062/2002-1-es határozata alapján a Szlovák Nemzeti Múzeum egyik speciális múzeuma lesz. Még ebben az évben, 2002. július 1-jén alapítja meg a tárca a Szlovák Nemzeti Múzeum további nemzetiségi múzeumaként A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát, s már ősszel elkezdődnek a tárgyalások a besztercebányai megyei képviselőkkel az alsósztregovai Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Emlékház hovatartozását illetően. Mivel a kulturális tárca kisebbségi kultúrákért felelős főosztálya és a kulturális örökség főosztály is azon a véleményen volt, hogy a magyar múzeum legyen az új gazdája a két irodalmi emlékhelynek, kiemelve azok irodalomtörténeti jellegét. A döntés még a 2002-es évben megszületett, így 2003. január 1-jétől a két irodalmi emlékhely az SZNM − A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma részlegeként folytathatta tevékenységét.

2006-ban a szklabonyai emlékház felújítási munkálatai fejeződtek be, s azóta új kiállítás és számos program várja a látogatókat.

A másik irodalmi emlékhely állapota sem volt rózsás 2003-ban, így azonnal megkezdődött a Madách-kastély, a hozzá tartozó park és a síremlék állagfelmérése.

2003-ban sikerült a parkban lekaszáltatni a gazt, és a síremlék talapzatának javítására és a közvetlen környezetének felújítási munkálatai elvégzésére került sor. A kastélyban kisebb javítási munkálatokra futotta, s egy új kiállítóterem kialakítására, ahol Kass János Az ember tragédiájához készült grafikái kerültek bemutatásra. Erre az anyagiakat az akkori miniszterelnök-helyettes Csáky Pál és hivatala biztosította.

2004-től már együttműködtünk a magyarországi szervezőkkel, s közösen kezdtük szervezni a Madách Irodalmi Napokat, melynek egyik napja a Madách-kastélyban, másik napja a csesztvei Madách-kúriában zajlott. Ekkor kapcsolódott be a közös munkába Kerényi Ferenc irodalomtörténész is, aki tagja lett annak a szakemberekből álló kis csapatnak, akik megpróbálták felvázolni a kastély jövőjét. A munkába bekapcsolódott Papp Zsolt építészmérnök és csapata, a PROART Kft. Léváról és a besztercebányai Műemlékvédelmi Hivatal losonci kirendeltségének szakemberei, akikkel azóta is tart a közös munka.

2005-ben elkészültek az első felmérések: külső falkutatás, a falak nedvességének felmérésére, a tető állapotának megállapítása. A belső falkutatás és a padlózatalji vizsgálatok a gyors felújítások utáni cement- és betonmennyiség felmérését voltak hivatottak feltérképezni, majd a felmérés eredményeinek ismeretében következett a kastély felújításának első vázlatterve.

Mivel a tervdokumentáció elkészítésére pénzre volt szükség, először az „Oroszlánbarlang”-nak nevezett dolgozószoba felújításában gondolkodtunk, amelyhez sikerült is az anyagiakat biztosítani a Szlovák Kulturális Minisztériumtól. A 2006-ban elvégzett belső falkutatás után azonban láttuk, hogy a kért 3 millió korona helyett kapott 1 millió koronából lehetetlen a dolgozószoba felújításához szükséges munkálatok elvégzése, így az összeg átcsoportosítását kértük a kastély felújításának tervdokumentációja elkészítésére, melyet a PROART cég munkatársai dolgoztak ki.

Már a 2003-as évben, s azóta is folyamatosan évről évre igyekeztünk a kastély belső tereinek felszereltségén javítani, technikailag felújítani, hogy új kiállítások bemutatására kerülhessen sor, hiszen sikerült a Zichy Mihály Tragédiához készült grafika-sorozatának második számú másolatát bemutatni a kastélyban a Zichy Társaság és Zichy Mihály dédunokája, Csicseri – Rónay István jóvoltából, amely aztán ajándékként a kastélyban maradt, csakúgy, mint a 2003-ban bemutatott Kass-grafikák is.

2008-ban elkészült a kastély felújításának tervdokumentációja és hasznosítási terve, melyet az októberi Madách Irodalmi Napokon mutattunk be és ismertettünk a nagyközönséggel.

2008-ban, amikor már az építkezési engedélyt is megkaptuk a felújításra, nagy erővel kerestük a lehetőségeket, honnan lehetne előteremteni az anyagiakat a kastély épületének teljes felújítására. A hasznosítási tervnek megfelelően folytattuk a kastély történetével foglalkozó kutatást, valamint a kastély egyes helyiségei beazonosítására is sor került, s ennek megfelelően a berendezési tárgyak feltérképezése és vásárlása is megkezdődött, melybe felkérésünkre dr. Štefan Holčík, régész-történész is bekapcsolódott.

Munkánkat nagyban segítették tanácsaikkal és az együttműködő partneri kapcsolatok kiépítésében a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai, élükön E. Csorba Csilla főigazgató asszonnyal. Az együttes tervezésbe bekapcsolódott a salgótarjáni székhelyű Nógrádi Múzeumi Szervezet és akkori főigazgatónője, dr. Kovács Anna, s a hozzájuk tartozó balassagyarmati Palóc Múzeum is, élén Molnár Ildikó agilis igazgatónővel, akik Csesztvén a Madách-kúriát tervezték felújítani.

Az utolsó lökést az európai uniós pályázat előkészítésére Kassa Megye Önkormányzata Hivatalának akkori hivatalvezetője, Múdra Rozália adta, aki maga is sikeresen vezényelt már le több „EU-s” projektet és biztatta, tanácsaival segítette a múzeum csapatát a projekt előkészítésében. A közös projekt előkészítéséhez beleegyezést nyertünk a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatóságán és terveinkre igent mondott Nógrád Megye Önkormányzata, élén Becsó Zsolt elnök úrral. Itt kell megjegyezni, hogy a felújítási munkálatok terveit mindkét település polgármestere támogatta, s azóta is lehetőségeiknek megfelelően támogatják a közös munkát.

Csak most indulhatott el a közös projekt elkészítése, melybe felkérésünkre bekapcsolódott a Fórum Intézet Regionális Fejlesztési Irodája és Tuba Lajos, aki a projektíró és szervezői munka részfeladatait is vállalta. Múzeumunk az ő hathatós munkája által készítette elő a közös projektet a két irodalmi emlékhely – Alsósztregova és Csesztve − felújítására. 2009-ben az elkészült közös projektet elbírálásra nyújtottuk be az Európai Unió Budapesten működő, a Magyarország−Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés 2007–2013 időszakra kiírt pályázataira létrehozott Közös Technikai Iroda által felügyelt szakmai bizottságnak elbírálásra. Sajnos, 2009-ben a pályázat nem nyerte el a szakmai bizottság tetszését. Ám a szlovák és magyar fél nem adta fel. Tovább folytatódott a munka, a kifogásolt részeket felülvizsgáltuk, a hiányzó részek pótlására is sor került, s 2010-ben a kiírt második körben újra pályáztunk.

Nagy volt mindkét részen, Alsósztregován és Csesztvén is az öröm, mikor megtudtuk, hogy pályázatunk sikeres lett.

2010. október 1-jétől megkezdődött az alsósztregovai Madách-kastély teljes felújítása a „Közös örökségünk: Madách – Spoločné dedičstvo: Madách” elnevezésű, HUSK/0901/1.3.1./0007-es számú, határon átnyúló együttműködési projekt alapján, melynek során nemcsak az alsósztregovai kastély, hanem a határ túloldalán fekvő csesztvei Madách-kúria is megújul, s új kiállítással várja az érdeklődőket. A felújítási munkálatok befejezése és a projekt zárásának időpontja 2013. január 31.

A kastély története itt befejeződik, ám korántsem mondhatnánk, hogy itt ér véget. A jövőben − ha elkészül az új kiállítás – a kastély kulturális központ szerepét is betölthetné a környéken, ha programkínálatát időszaki kiállításokkal, különböző kulturális rendezvényekkel, konferenciákkal megtűzdelve egyrészt fogadná a szakmai érdekeltségű közönséget, másrészt biztosítaná az Alsósztregován pihenő turisták kulturális feltöltődését is. Addig marad a madáchi üzenet: „...küzdj és bízva bízzál...”

Felhasznált irodalom és források:

Kerényi Ferenc: Madách Imre, Kalligram, Pozsony 2006.

Latkóczy Mihály: Madách Imre őseiről, Budapest, 1901, Fritz Ármin Könyvnyomdája.

Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete képekkel, Budapest 1900, Az Athenaeum Nyomda R.T. kiadása.

Böszörményi István: Sztregova 1964 c. tanulmánya, in Acta Museologica Hungarica III, Pozsony 2009, 149−162. o.

Balázs Béla: A Madách-múzeum – a barátság emlékműve, in Hét 9. évf. 45. sz. 9. o.

Mgr. Helena Ferencová: Múzeum bábkarských kultúr a hračiek Hrad Modrý Kameň – vývoj múzea, kézirat.

A Nagykürtösi és Losonci Állami Levéltár / Štátny archív Banská Bystrica, pobočka Lučenec, pobočka Veľký Krtíš / anyaga.