A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ben megalakult Archeológiai bizottsága célul tűzte ki a Magyarországon fellelhető levéltárak, régiségek, történeti értékű épületek felmérését. 1

A bizottság a munkát Kubinyi Ferencre 2 és Rómer Flórisra 3 bízta. Kubinyi, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a reformkorban az országgyűlési ellenzék egyik vezetője volt. Szakmája szerint jogász, a szabadságharcban vállalt szerepe miatt börtönbüntetést szenvedett. Szabadulása után történelemmel és ősrégészettel foglalkozott. Nemrég tért haza Isztambulból, ahol Mátyás király könyvtárának eltűnt kódexei után nyomozott az Akadémia megbízásából.

Rómer Flóris bencés paptanár, történész és régész ekkor még csak levelező tagja az Akadémiának, de a Bakony régészeti emlékeiről 1860-ban megjelentetett könyve nevét országszerte ismertté tette. Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának létrehozója és 1861-től első vezetője volt.

1862 augusztusában a két tudós Bergh Károly építésszel együtt Nógrád vármegye felé vette útját, hogy a műemlékekben gazdag vidék nevezetes egyházi és világi épületeit felmérjék és lerajzolják. Mi indította őket arra, hogy értékes rajzokkal és jegyzőkönyvekkel terhelten letérjenek a kényelmes országútról és egy nyaktörő mellékúton Alsósztregovára igyekezzenek? Nem sokkal korábban jelent meg a Vasárnapi Újságban Madách Imre arcképe és életrajza, 4 s ez a friss emlék késztette őket arra, hogy a magyar irodalom új, fényes csillagát lakóhelyén köszöntsék.

Érkezésükkor fogadta őket a hír, hogy nemrégen távozott a vendégszerető háztól Arany János, aki a szliácsi fürdőből hazatérve vendégeskedett Madách Imrénél. A kastélyban kedves fogadtatásban volt részük, amin nem lehet csodálkozni, hiszen Kubinyi Ferencet a megye apraja-nagyja jól ismerte.


Tartózkodásuk során megnézték Madáchék szép, gondozott kertjét, a réginek látszó, de történetileg kevés érdekességet rejtő evangélikus templomot, majd a család régi kastélyát, amely a hódoltság idején várul is szolgált. A törökök elpusztították, és csak Madách Imre nagyapja, Sándor építtette újjá. Rómerék látogatása idején magtárként és gazdatiszti lakásul szolgált.

Rómert különösen érdekelte a számos érdekes régi okmányt rejtő, szépen rendezett, lajstromozott, rendben tartott családi levéltár, amely e tekintetben párját ritkította az általa látott magánlevéltárak között. Madách Imre már 1857-ben tudósította Toldy Ferenc akadémiai titoknokot családi levéltáruk kincseiről – valószínűleg ekkor rendezhette az iratokat –, sőt egy rövid mutatványt is küldött egyik őse, Madách Gáspár Haazy Apatéka című, cseh nyelvből fordított kéziratából. (A kéziratot Szinnyei József is fontosnak tartotta.)

Többnapi vendégeskedés után vidáman és elégedetten hagyták el Alsósztregovát, a házigazda a szomszédos Gácsig kisérte őket lóháton. Ki gondolta akkor, hogy utoljára szoríthatja Madách baráti jobbját – írta Rómer Flóris.

A látogatás emlékére Madách Imre nagyon becses ajándékot, egy ősnyomtatványt adott a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának. Német nyelvterületen nyomtatták, címe: Hymni. Expositio hymnorum cum commento. Hagenau : [Heinrich Gran], 1493. A művet egy 12. században élt teológus, Hilarius állította össze. Jelenleg az MTA Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye őrzi, jelzete: Inc. 383/koll. 1.A nyomtatvány előzéklapjára sajátkezű ajánlást írt Madách: „A Magyar Tud. Akadémiának ajánlja Madách Imre. A. Sztregován, 1862. augusztus 23. E nap kedves emlékeül, midőn Kubinyi Ferenc és Rómer Flóris barátimat magamnál tisztelhetni szerencsém volt.”


Nem tudjuk, hogyan került a kötet a Madách-könyvtárba. Az előzéklapon és az első lapon található tulajdonosi, más szóval possessor-bejegyzések szerint a kötet először Stephanus de Rewa, azaz Révai István tulajdona volt, a 18. század második felében pedig Szulyovszky Gáspárhoz került, akiben talán egy korabeli pozsonyi tanácstagot tisztelhetünk, aki korábban Bél Mátyás tanítványa volt a pozsonyi evangélikus líceumban. Az ősnyomtatványt valószínűleg Madách Sándor, Imre nagyapja szerezhette meg, mert ő alapította újra a Madách János 5 idején szétszóródott könyvtárt. Bizonyos azonban, hogy a Tragédia írója a családi gyűjtemény egyik legféltetettebb kincsét ajándékozta az Akadémiai Könyvtárnak. Madách Imre kéziratos hagyatéka és könyvtára 1913-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába került. Szücsi József irodalomtörténész a könyvtár állományát kutatva, annak jegyzékét is közölte tanulmánya lezárásaként. 6 Megállapította, hogy a könyvtár három családtag könyvgyűjtő szorgalmát tükrözi: Madách Sándorét, a költő nagyapjáét, id. Madách Imréét és a költőét. A csaknem 1100 kötet a gyűjtők korának kiadványaira terjed ki, a 18. század második felétől a 19. század közepéig. Korábbi munkát csak elvétve találunk benne.

A Magyar Tudományos Akadémia 1862. október 27-i kisgyűlésén jelentették be Madách Imre ajándékát, a jegyzőkönyv 335. pontjában köszönettel nyugtázták és átadták az Akadémiai Könyvtárnak. 7

Rómer néhány héttel Madách Imre gyászjelentésének kézhezvétele után írta meg emlékeit az az írónál tett látogatásukról. Az írás Emlékezés Madách Imrére címmel a Vasárnapi Újság 1864. december 10-i számában jelent meg. 8

Nem az ősnyomtatvány azonban Madách egyetlen adománya. Az ember tragédiája első kiadásának 327,5 forintos tiszteletdíjából az egyébként állandó anyagi gondokkal küzdő író 200 forintot felajánlott az Akadémia alaptőkéjének gyarapítására. 1862. február 20-án a következőket írta Arany Jánosnak, akit adománya átadásával bízott meg : „… az volt feltett szándékom, hogy első spoliaimat [szerzeményeimet, itt: honoráriumot] a múzsák oltárára szentelem, s így e tiszteletdíjból … 200 forint[ot] kiegészítve az Akadémia tőkéjéhez szántam.” 9

Már az Akadémia alapítójának, Széchenyi Istvánnak is legfontosabb tervei között szerepelt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia saját épületet kapjon. A reformkorban ez különböző nehézségek miatt nem valósulhatott meg. 1858-ban báró Sina Simon görög származású bécsi bankár, az MTA igazgatótanácsának tagja 80 ezer forintot ajánlott fel a tudós társaság palotájára. Ennek következtében 1859-ben az MTA, az elnök, gróf Dessewffy Emil irányításával gyűjtést indított az Akadémia saját otthonának felépítésére. A nemzeti közadakozás a szabadságharc és a kiegyezés közötti időszak legjelentősebb társadalmi mozgalmává nőtt. Magánemberek ezrei, az önkényuralom enyhülése nyomán alakuló egyesületek sokasága küldték el adományaikat az Akadémiának. A gyűjtésből származó összeg – több mint 670 ezer forint – csaknem teljes egészében fedezte az építkezés költségeit. A Madách Imre hozzájárulásával is épült akadémiai palota 1865 decemberében nyitotta meg kapuit, s ma is a magyar tudomány szolgálatában áll.